Kirándulás a Felvidéken

Első nap 

A "Határok nélkül a Körösöktől a Garamig" pályázatnak köszönhetően részt vettünk egy emlékekkel dús, tanulságos és szórakoztató kiránduláson, amit diáktársainkkal, tanárainkkal és új barátainkkal tölthettünk.

Már reggel 7 órakor az iskolánk előtt állt a 40 szerencsés utazó. Sok izgatott diákkal elindult az autóbusz, és sofőrünknek köszönhetően egy kellemes, vidám 6 órát tölthettünk el utazással, miközben filmet néztünk illetve zenét hallgattunk.

Útközben megálltunk Esztergomban, átkeltünk a magyar-szlovák határon. Érdekes volt, hogy olyan közel voltunk Magyarországhoz, hogy akár gyalog is visszamehettünk volna. Persze senki nem akart, annál nagyobb volt az érdeklődés aziránt, hogy mi vár ránk az elkövetkező néhány napban. A buszt elhagyva pár perc séta után távolról megcsodálhattuk az esztergomi bazilikát, ami még így is hatalmas látványt nyújtott számunkra.

Folytatva utunkat megérkeztünk Kéméndre, ahol aranyos nénik vártak minket a tájházban, ellátva minket információkkal és érdekességekkel az ottani szokásokról viseletekről, hírességekről. Megemlíteném emellett azt is, hogy a kéméndi hölgyek vendégvárása kifogásolhatatlan volt, hiszen saját készítésű, finom pudingos süteményekkel is kínáltak bennünket. Megköszöntük a kedvességet, az édességet, majd lassan tovább indultunk a busszal.

A Zselízbe vezető úton még egyszer megálltunk Bényben, ahol megtekintettük az Árpád-kori templomokat. Koczka Gyula népművelő érdekes beszámolóján keresztül megiemerhettük ezek történelmét. A körtemplom tulajdonsága felettébb lenyűgöző volt számomra, mivel az épitészeti elrendezéséből kifolyólag, a falán található tizenkét lyuk tizenkét különböző énekhangot egyetlen hanggá tud "varázsolni".

20 perc busztúra után megérkeztünk Zselízre, ahol találkoztunk szálláshelyünk igazgatójával, Grosz Gáborral, aki felülmúlhatatlan kedvességgel állt rendelkezésünkre. Miután ismertették a további programokat, elfoglaltuk szobáinkat, majd megvacsoráztunk. A vacsora minden nap kétfogásos főtt étel volt, mivel napközben a sok programok miatt mindig hidegcsomag volt az ebédünk. Az igazat bevallva, nem is nagyon járt az eszünk az evésen, hiszen sok izgalmas és sokrétű program várt ránk.

Vacsora után az este hátralévő része emelkedett hangulatban telt. Beszélgettünk, nevettünk, míg végül éjféltájt az egész épület elcsendesedett.

Második nap

Másnap, a reggeli után átgyalogoltunk a zselízi művelődési házba, ahol bemutattuk zenés - verses irodalmi műsorunkat. A sikeres műsor után átsétáltunk a Comenius Gimnáziumba, ahol az oktatás kizárólag magyar nyelven folyik, és ugyanúgy tanulnak idegen nyelveket ők is, ahogyan mi. Például lengyelt, magyart vagy angolt. Az iskola egyik diákja részletes beszámolót tartott az ottani szokásokról, számonkérésekről, a diákéletről. Néhány szót szólt a városról, annak szépségeiről, majd megajándékoztak bennünket néhány kedves kis emléktárggyal: a gimnázium logójával ellátott tollal, és a számunkra addig ismeretlen sült teával. Ez egy olyan fajta tea, ami híg, mézszerű állapotban van egy kis üvegben, és ezt kell beleönteni forró vízbe. Olyasmi, mint a szörp, csak tea íze van.

A gimnázium épületét elhagyva átvitt minket a busz egy Csata nevű kisvárosba, ahol egy másik tájházban finom ebéddel fogadtak minket. Itt még egyszer megnézhettük a Szlovákiában élő magyarok ősi öltözetét, házaik berendezését. Később visszautaztunk Zselízre, ahol egy kisebb túrát tettünk meg. Megcsodálhattuk először kívülről, majd belülről is a több száz éves Eszterházy kastélyt, amelyet egy csodálatos park vesz körül. A hideg idő ellenére is rengeteg élménnyel gazdagodtunk.

Nem messze a kastélytól található az úgynevezett Bagolyház, amelyben egy nagyon szimpatikus úr tartott nekünk beszámolót az Eszterházyak és Franz Schubert zeneszerző ismeretségéről. Beszélt nekünk az Eszterházyak két szép lányáról, akiket Schubert tanított zenélni. Az emeleten megszemlélhettük a szobát, amely a zeneszerző szobájának mintájára, és annak emlékére lett berendezve.

Ezek után visszatértünk a szállásra, és a kinti zord idő után jóleső, meleg időben fogyasztottuk el a vacsoránkat.

Harmadik nap

Ezen a napon néhány szlovákiai diák is csatlakozott hozzánk. Túránk a mai napon is folytatódott, méghozzá fel, a hegyekbe. Érdekes volt azt tapasztalni, hogy külföldi vidékeken is ennyi magyar nyelvű, és önmagukat magyarnak valló diák és felnőtt él.

A meredek lejtőket és ijesztően csúszós utakat leküzdve végül megérkeztünk Dévény várához.  Leszálltunk a buszról, kisebb gyalogtúra után beengedtek minket a vár területére, ami még a hófúvás ellenére is lenyűgöző látványt nyújtott. Nem is fáztunk annyira, hiszen a hegyen fölfelé történő gyaloglás kellően lefárasztott minket. Fent, a várban láthattunk egy régi kutat, amely olyan mély volt, hogy hihetetlenül jó visszhang-játékot lehetett vele játszani, amikor beleénekeltünk.

A Dévényi romok elhagyása után Pozsonyba utaztunk, ahol bemehettünk a Szent Márton székesegyházba.

Később, hosszú lépcsőzések árán a pozsonyi vár falain állva is lenyűgöző kilátás tárult elénk. Fentről szinte egész Pozsony látható volt.

Ezek után kaptunk másfél óra szabadidőt, amikor szétszaladt a csapat. Volt aki enni ment, vagy ajándékot vásárolt. Néhányan nézelődtek, sétáltak. A visszaút már nem telt olyan eufórikus hangulatban, mint az eddig. Mindenki elfáradt. De volt időnk aludni Zselízig a buszon, így estére visszanyertük erőinket, és ismét végignevettünk egy éjszakát.

Negyedik nap

A negyedik napon korán keltünk, mert fél nyolckor már indultunk is Selmecbányára. A busz lerakott minket a város egyik pontján, és onnantól kezdve egész nap gyalogoltunk. Megtekintettük Petőfi Sándor emléktábláját, és tiszteletünk jeléül elhelyeztük koszorúnkat. Bementünk az óvárba, ahol régi ruhákat, öltözékeket, páncélokat, érdekes festményeket, és kézzel készített tárgyakat láttunk. Több diákot ért az a megtiszteltetés, hogy bemehetett a Bányamúzeum épületébe. Ekkor már kezdtünk kicsit éhesek lenni és a táskánkban lévő úti csomag tartalmát elfogyasztottuk, amit reggel a szálláson kaptunk. Néhányan még beültek kávézni, majd visszamentünk a buszhoz egy őrülten meredek emelkedővel való küzdelem árán.

Délután átmentünk Körmöcbányára, ahol egy múzeumi kiállítást nézhettünk meg, ahol sok információt kaptunk a régen és jelenleg használt pénzérmék bevezetéséről, eredetéről és használati idejéről. Különösen pozitív volt számomra, hogy az eddigiekkel ellentétben mindezt egy fűtött és jól felszerelt épületben tehettük meg.

Zselízbe vezető úton tettünk még egy kis kitérőt Lévára, ahol a várkapitányi épületében található Barsi Múzeumban szintén érdekes, történelmi leleteket mutattak meg nekünk.

Visszaérve a szállásra gyorsan lepakoltunk, megvacsoráztunk, majd megtekintettük a zselízi néptáncegyüttes műsorát, amelyet az itteni híres kurtaszoknyás viseletben adtak elő. A műsor után mi magunk is kipróbálhattuk, milyen is az a néptánc, amit a zselíziek járnak. Kissé meglepve tapasztaltam, hogy szinte majdnem ugyanolyan, mint az a fajta tánc, amit itt Magyarország Dél-keleti részén látunk, éppen csak a népviselet eltérő.

Ötödik nap

Az utolsó napon nem kellett korán kelnünk. Természetesen mondanom sem kell, a legtöbb diáknak repesett a szíve az örömhír hallatán. Az elmúlt napok fáradalmait kipihenve 9 óra körül keltünk, majd megreggeliztünk és összepakoltunk.

Hazaindulás előtt még megálltunk Oroszkán, ahol egy érdekes hadtörténeti múzeumot látogattuk meg. Máshol Porsche vagy Suzuki áll a garázsban, itt II. világháborús tankok. A kiállítást megtekintve képet kaptunk arról, hogy milyen kíméletlen, kegyetlen körülmények uralkodhattak a háború idején.

Ezzel a látogatással véget ért minden tervezett programunk, visszatértünk a buszhoz, és folytattuk az utunkat vissza, Magyarországra.

Érkezésünket szülők és barátok egyaránt várták, hangos élménybeszámolók közepette tért mindenki haza.

Véleményem szerint ez az utazás igazi mérföldköve volt néhány már meglévő, és néhány újonnan született barátságnak is. Fantasztikus érzés volt átélni, hogy a külföldre szakadt magyarok mennyire közvetlenek voltak velünk, és a magyar hagyományokat mennyire előtérbe helyezték határainkon túl.

Szerencsések vagyunk, hogy ilyen élményekben lehetett részünk. Köszönjük szépen a program szervezőinek és a tanárainknak, hogy részesei lehettünk egy rendkívül magas színvonalú, eseményekben gazdag utazásnak.

Tar Beatrix